"Mindig emlékezz rá, hogy a boldogság nem úticél, hanem az utazás maga"

2016. július 24., vasárnap

München zöld szíve megdobban 3.

Kicsit nehezemre esik a sorozat folytatása. A pár nappal ezelőtti müncheni eset a gondolataimat más irányba tereli.

A grillezős padok közelében egy érdekes tornyot láttam messziről, hát közelebb mentem.


Pontosan nem tudtam behatárolni, hogy virágtartónak vagy egy mini épületnek szánták e látványosságot. Aztán a mellette álló tábla elárulta...


Hundertwasser alkotás. Címe: Magas-mezei-ház 
Szerinten csak minimális Hundertwasser sajátossággal.

 
Felületesen ismertem az osztrák művészt, ismertem egy-egy alkotását, ezután picit utánaolvastam. Eredeti neve Friedrich Stowasser, művésznevét a sto szó megváltoztatásával nyerte, mely a szláv nyelvben százat jelent. Festő, építész és természetvédő is volt. Több nyelven beszélt és a világ több pontján láthatóak a különleges formájú, fantáziájú és színű épületei. (Nem mellesleg egy napon van a születésnapunk is, jó pár év különbséggel. :))

Tikkasztó meleg volt, kerestem az árnyékot. A kutyameleg helyett mondhatni varjúmelegben volt részem. Ők is az árnyékba húzódtak és nyitott csőrrel próbálták magukat hűteni.



 

A térkép szerint hamarosan el kellett érnem az erdei bajor házat, amit szintén izgatottan vártam. Szememnek igen kedves az itteni durva fagerendákból készült, az időjárási nyomokat viselő házak patinás külseje. 

  




Moha és kő
Nem csalódtam! Így, ahogy ott állt az a ház elfogadnám és azonnal birtokba venném!


Elértem a felüljáró hidat, mely a park keleti részéhez vezet. A következő bejegyzésben innen folytatom.