"Mindig emlékezz rá, hogy a boldogság nem úticél, hanem az utazás maga"

2016. július 19., kedd

München zöld szíve megdobban 2.

A müncheni Westpark "vadasparkjából" hirtelen távoli országok hangulatába csöppentem.Tudtam, hogy mi vár rám, mert a térképet előzőleg átbogarásztam, de a látvány mégis meglepetés volt.
A tó közepén álló thaiföldi nyitott pavilon egy buddha szoborral úgy sugárzott a napfényben, mint egy varázslat. A tó tükre megduplázta az élményt, csak jártam körbe és körbe...




A vakító napfényben amúgy is “távol-keletire” szűkítettem a szemeimet és képzeletben több ezer km-re éreztem magam, ahol még valójában sosem jártam.




 

A thai pavilon mellett áll egy nepáli pagoda, melyet stílusosan Nepálban, a Katmandu-völgyben 300 szakmabeli hét hónap alatt szálafából faragott meg. Ez a szent faként tisztelt növény indiában tartósságának köszönhetően bútornak, faépületeknek is kitűnő fafajta.




Májustól októberig a müncheni buddhisták a feldiszített pagodában teliholdas hétvégeken ünneplik ceremóniáikat, ahová mindenkit szívesen látnak.


Elkerített részen áll a kínai kert, mely az “Illat és pompa kertje” mottójában készült. Hat kínai kertész tervezte és alkotta meg elsőnek egy európai kertészeti kiállításra. A kínai filozófiának megfelelően a négy évszakra és a köré épült a kert. 
Egy másik házaspárral sajnáltuk, hogy a lezárt kertbe aznap nem tudtunk bemenni. Kedvem lett volna ott is egy kis időt magamra szánni. Legközelebb!


 



A távol-keleti kertek sorából már csak a japánkert hiányzott. Egy-két japánkertet láttam már életemben - igaz nem a hazájában - de az itteni tetszett a legkevésbé. A legfontabb elemek, mint tó terasszal, stég kilátással, stilizált teázó pavilonnal (ahol akkor épp egy osztály tartott órát), vízesés, kőlámpás és japánkerteknek megfelelő növények foglaltak helyet.

 







Folyt. köv.