"Mindig emlékezz rá, hogy a boldogság nem úticél, hanem az utazás maga"

2016. június 24., péntek

Egy csepp Andalúzia 6.

Sevilla 2.
Az aréna után egy hintós ajánlotta fel városnézésre a kocsiját, amit a nagy melegben örömmel fogadtunk el, még ilyet úgy sem próbáltunk. (Lehet alkudni, négyünket 40,- Euróért vitt el egy órára, inkluzív hallhattunk tőle - talán - egy kis flamencot is, énekelt útközben.)
Így haladtunk el az óváros egyes látnivalói mellett.


Az aréna közelében áll a Torre del Oro, arany toronynak hívják, amire külseje alapján nem kifejezetten lehet asszociálni. Esetleg olykor a napfényben tűnhetett aranylónak.
A 13. században épült egy marokkói kormányzó jóvoltából. Kezdetben börtönként, majd évszázadokkal később kincseket raktároztak itt. Jól lehet innen ered az arany név.
 
Aranytorony
San Telmo palota (Szent Thelmusz palota) díszes barokk stílusa az egykori hajósok, később a tengerészet iskolája volt. Mára kormányépület.

Szent Thelmusz palota

Az arab stílusjegyeket hordozó kedves kis “mézeskalács házikó” a Costurero de la Reina a egykori hercegi őrök épülete ma a turistairoda. 
 
Costurero de la Reina

Császárfa allék


Kocsisunk vitt bennünket Sevilla legnagyobb zöld parkjába a Parque de María Luisa (Mária Lujza park) felé. Szökőkutak, tavak, szobrok, padok teszik széppé és kellemessé az itt töltött időt. Lehet kerékpárt bérelni, vagy hintón bejárni - mint mi is - de múzeumokat is látogatni (archeológiai, népművészeti).



Röpke városi vezetőnk egyszer csak nótára gyújtott. A melankólikus falmenco (?) a lópaták kopogása mellett emlékeimben mély nyomot hagyott. Némi ízelítő a parki hintózásból.


Hamarosan elértük a park talán a legszebb nevezetességét a Plaza de Espana-t. Az 1929-es világkiállításra épült tér ma kormányzói hivataloknak ad helyet. A téren csónakázni is lehet a mesterséges csatornán, több rendezvénynek ad teret a félköríves terület. Híres filmeket is forgattak itt, mint pl. a Csillagok háborúja II. egyes részletei. Az épületet díszítő azulejok engem ismét elragadtattak!





 





Búcsút vettünk a parktól és a hintósunktól is. Estebédeltünk és gyalogosan nézelődtünk tovább.












Elértük a Katedrálist, Sevilla székesegyházát a világ legnagyobb gótikus templomát. 1987 óta az UNESCO Világörökség része. 1402-ben kezdték építeni, itt nyugszik Kolombusz Kristóf, a nagy utazó.
Csipkés homlokzata csodaszép!




 

 








Mint minden nagyobb városban itt is több utcai művész szórakoztatja a turistákat, járókelőket némi aprópénz reményében. Zenész és pantomimos akadt az utunkba.






Erre is vezet egy zarándokút, camino pont a katedrálistól nem messze.




Csipkeépületek, üdvözöl az orient





  






Még sétáltam volna tovább egyik utcából ki a másikba be. Nem tudtam betelni a hely szellemével. Sevilla elvarázsolt magának! 
Sajnos indulnunk kellett vissza az autónkhoz, majd hazafelé szállodánkba.

Ebben a városban egy teljes hetet eltöltenék és csak innám magamba a látottakat. Vissza kell mennünk, vár még ránk az Alcázar, a zsidó negyed, a teljes Maria Luisa park, a Basilica de la Macarena, a Metropol Parasol és természetesen a Makovecz pavilon, mely az 1992-es világkiállításra készült!