"Mindig emlékezz rá, hogy a boldogság nem úticél, hanem az utazás maga"

2016. június 29., szerda

Cseppek, eprek, csigák

Elmaradással, most épp eső után (meg eső előtt) írom ezt a bejegyzést az esős napokról. 
Itt tanultam meg, hogy rossz idő nincs csak rossz öltözet. Ezért esőkabáttal felszerelve indultunk a Niederaudorf menti Auerbach patak mentén. A kis lépcsős patak megduzzadt és hangosan zúgott alá a Wendelstein hegyről, melyet a felhők gondosan eltakartak.

Auerbach


Egy vízlépcső



A természet megélésében talán a leginkább az eső utáni nedves illatokat szeretem… a földét, az avarét, a kövekét, a fák kérgéét, a levelekét, az erdei gyümölcsökét. 

Hamarosan az első erdei szamócák illata csapta meg az orromat. Ez a leírhatatlanul kellemes fűszeres gyümölcsillat a borsónyi bogyók elfogyasztásával éri el a katarzist bennem. Befészkelte magát az agyamba, beégett és talán (remélhetőleg!) sosem feledem. Nagyon szeretem a kerti epret is, de azt hiszem, nincs az a zamatos kerti eper sem, amelyik eléri az erdei szamócák ízvilágát. Minden bizonnyal az ásványi anyagokban gazdag erdei, hegyi talajnak köszönhető.
A napsütötte patakparton - ha süt épp a nap :-) - volt belőlük bőven.



Amiből ilyenkor eső után szintén sok van, azok a csigák, azok rokonai, barátai, egyéb ismerősei... Különböző színben, nagyságban, ingósággal vagy anélkül csupaszon.




 



Egy vízirigó tollászkodott egy kövön. Félénk, nem igen enged közel magához.












Szemesedik a mogyoró
és a bükk is
Elnyílóban a bodza, a salamonpecsét és a kosborfélék is.

Bodza
Salamonpecsét



Idén is rengeteg az erdei tündérfürt és a különböző színű haranglábak.
 
Erdei tündérfürt

Harangláb


Kosborok

Varjúköröm
Hólyagos habszegfű


Fekete nadálytő
Vadrózsa
Vastag fákat görgetett magával a sebes patak.