"Mindig emlékezz rá, hogy a boldogság nem úticél, hanem az utazás maga"

2016. április 16., szombat

Krókusztetők

Jó pár hét lemaradással pótolom a tavasz jöttét az Alpokba. A természet ajándéka az egyik legszebb ajándék, főleg ha az időjárás is együtt játszik.

Az idei alpesi krókusz-terítékre minden teljesen úgy jött össze, ahogy a nagy könyvben írva van.
Két évvel ezelőtt a hó “beleszólt”, három éve túl korán mentünk, a tél sokáig tartott és tavaly sem sikerült.
A Duftbräu fogadótól indultunk, cél a Heuberg lábaihoz igyekeztünk, ahol előbb a krókuszok, majd az enciánok teszik igen vonzóvá a hegytetőket, lankákat. A rengeteg, már parkoló autó jelezte nem leszünk egyedül. A vízesés mellett haladtunk, a nedves, olykor sáros erdei úton.







Rengeteg apró harangú nyíló virágra bukkantunk, amit először láttam ekkora mennyiségben nyílni. A levelei pontosan az ikrás fogasírhez hasonlítottak. Sejtettem, hogy annak a rokona és valóban. Ez a krémszínű változat a bókoló fogasír. A hűvos hegyi klíma, a nyirkos erdők kedvelője. Tökéletesen így volt, eleinte borongós, fátyolos volt az idő, de később a nap is kimosolygott.

Bókoló fogasír



Őket követték a májvirágok, erdei szellőrózsák és mocsári gólyahírek.


Májvirág



Szellőrózsa


Mocsári gólyahír

Majd az első csoportos krókuszok is megjelentek pedig még volt előttünk jó pár méter táv, erdő, emelkedő.



Van aki az erdő szélén így pihenve tölti a hétvégét.




Az erdőn át egy család röpke beszélgetését kaptam el:
“Anya, miért van itt annyi gyökér?” (kisfiú)
“Mert ilyen sok itt a fa. Mind a fák gyökerei, megtartják azokat, hogy sokáig tudjanak állni. ” (anya)
“Az embereknek is vannak gyökereik?”
“Nincsenek, az emberek kirándulni szeretnének.”



  
Édesgyökerű páfrány

Aranyveselke
1000 m körül járhattunk, hófoltok jelentek meg

Felértünk és ott voltak, beterítették a hegyoldalakat lila és fehér fejükkel...








 






Képtelenség volt betelni a látvánnyal, ennyi krókuszt egy helyen soha sehol sem láttam. Még sokáig élveztük a tavasz ajándékát.