"Mindig emlékezz rá, hogy a boldogság nem úticél, hanem az utazás maga"

2016. január 8., péntek

Ezüstben táncoló fenyők

Tavaly is hasonló volt a helyzet. A hó csak nem jött hozzánk, mi mentünk elébe. Igazi hóra vágytunk, olyan amelyik ropog a bakancs talpa alatt, amit már gyúrni lehet, ami csillog a napfényben, ami minden beborít, formát vesz fel.
Ezért fel kellett autóztunk a hegyekbe 1000 m-ig. A Spitzingsee megfelelő helynek ígérkezett!
Tavaly jártunk itt a közelben, de az egy másik útvonal, másik céllal volt.
Ezennel a kis tavat jártuk körbe, közben egy kitérőt tettünk fel 1300 m-ig az Untere Firstalm-ig, egy pihenőre.
Volt hó bőven, ropogott, ragadt és csillogott a napfényben.

A középső havas hegy alján az alm, a pihenő


A tó nem túl nagy, a 3,3 km-es kerületét kellemes sétával körbe lehet járni vagy bicózni. Télen-nyáron keresett hely az 1700-1800 m magas alpesi hegyektől körülölelt tavacska.

Spitzingsee befagyva


Egy emlékmű áll a tóparton, rajta Anton v. Perfall, költő és vadász, 1912. Sosem hallottam róla. Idehaza aztán kinyomoztam, hogy ez a bajor költő itt élt, Münchenben tanult filozófiát, természettudományt. Regények, drámák, vadászati beszámolók, természeti ismertetők maradtak utána. Horoszkópja szerint nyilas, mint én. Felkeltette az érdeklődésemet egy-egy műve iránt.


Anton v. Perfall
 A tó többnyire befagyva, akadtak vizes részek, voltak bátrak (?) akik rá is merészkedtek. Egy férfi síelt rajta, hűséges kutyája követte.






 Végre kézzel fogható, gyúrható hó!


A csillogó fehérségben hirtelen megjelent egy Kormos, csodaszép villogó szemekkel. Két-három simogatás erejéig maradt, majd célirányosan egy csapáson át elhagyott, leült és figyelt.

Kormos

Kormos a tó partján

Én meg őt figyeltem, hogy mi az érdek tárgya… Aztán rájöttem. A közelben - amerre figyelt - egy kerítésekből álló halom állt, amit sütött a nap. Egész biztos ott szoktak a rágcsálók napozni és Kormos ezt nagyon jól tudta.


Búcsúpillantás
Tovább haladva elértük Spitzingsee falucskát, ahonnan egy lovaskocsival is be lehet járni a tavat. A jó időben nem akadtak kocsikázók, mindenki a mozgást részesítette előnyben.

pihenő

Egykori - egész pontosan az 1720-as évekből - fazsindelyes hüttéket lehet itt látni és milyen jó állapotban vannak! Mellette modern panziók, szállodák, de a megbarnult patinás épületek valahogy jobban megdobogtatják a szívem! Felújították, kicseréltek egy s mást, mégis közel 300 évesek...





   

A túloldalra igyekeztünk, ahol a 7-es út visz fel az Untere Firstalm fogadóig.








Odaát felvonó, sípálya
Hegynek fel, az erdőn át!
Kövek, kavicsok a hótakaró alatt



Bármerre járunk hegyekben, tavaknál, folyópartokon mindenütt találkozunk ilyen és hasonló emlékkövekkel, emléktáblákkal. A szerencsétlenül járt turisták, kirándulók szerettei állítják az elhunytaknak.





Hatalmas hegyi házikó
Hegyi hétvégi ház





Minden túrában van valami egyedi, valami amire később emlékezni fogok. A fogadóhoz vezető úton vicces költők itt-ott vicces táblákat versikékkel helyeztek el, melyek a természetről, a kirándulókról/nak szólnak.

 





A legszebb pillanatok ezután jöttek el. A megfelelő helyen a megfelelő időben… már-már klisé, de igaz, a természetnél szebbet nem ismerek.
Elértük azt a magasságot, ahol a Nap ismét kibukkant a hegy mögül és a hóval hintett fenyőket ezüst fénnyel szórta meg...





 
Néhány másodperc volt, csak ámultam a pillanat varázsától. Ezekért a másodpercekért mindent megérte!



Megláttuk az Obere Firstalm fogadót, ott már jártunk, most az alsó fogadót (Untere Firstalm) 1320 m-en választottuk.


Obere Firstalm


Úgy kimelegedtünk - meg hideg sem volt - hogy a fogadó teraszán falatoztunk, alig akadt szabad pad. Sokan kihasználták vízkeresztkor ezt a csodálatos napot. Kirándulók, síelők, szánkózók, hóemberépítők.

Amikor a napsugarak eltűntek a hegy mögött indulni kellett, hűvösödött, köd szállt alá.




A tópartra érve párom lett figyelmes egy repülő objektre, ami egy helyben állt. Szabad szemmel képtelenek voltunk felismerni. Amikor mozgott, s a hangját is meghallottuk és egy embercsapat is rászegezte a tekintetét, akkor már rájöttem, hogy egy kis drón (pilóta nélküli minirepülő) kering a tó felett. Itthon aztán a ráközelített fotókon jól felismerhető volt.

Drón


Bizonyára szép felvételt készített a tulajdonosa a hegyekről, a völgyről, a tóról.


Leszálló köd a tó felett

A lemenő napsugarak narancsos fénye a víztükrön
Viszlát Spitzingsee!