"Mindig emlékezz rá, hogy a boldogság nem úticél, hanem az utazás maga"

2015. március 30., hétfő

Filmajánló

Tévéműsoros étlapomon többnyire természetfilmek, dokumentumfilmek szerepelnek. Arra az estére két egymást követő csemegét kaptam. Nem véletlen, hogy az adó egymás után adta ezeket a filmeket, noha mások a főszereplők, de sok a párhuzam és hasonló az üzenet köztük! Gondolom sokan hallottak, olvastak arról, hogy biológusoknak, tudósoknak sikerült vadállatokkal, mint gorilla, farkas stb. elfogadtatni magukat, hogy közelebbről megfigyelhessék és általa megismerhessék azok életét, szokásait. A minap egy filmben valami olyat láttam, amiről korábban nem is hallottam.


Mein Leben unter Hirschen (2014)- Életem a szarvasok között

Joe Hutto amerikai tudósnak sikerült ez a fajta közelség az amerikai Sziklás-hegységben egy vadon élő szarvas csordával. 

A filmet németül láttam és sajnos még nincs fenn az interneten.
Talán az egyik felemelőbb jelenettel amikor is az egyik nőstény szarvas teljes elfogadását mutatja a tudóssal - egy emberrel - szemben. Joe simogatja, szőrét ápolja az állatnak és a szarvas ezt viszonozza, nyalogatja a tudós kezét, arcát. Hihetetlen egy rőtvadtól!

A dokumentumfilm betekintést ad, milyen különleges állatokról - “személyiségekről” is van szó, szociális kapcsolatokkal egymás között. Mindenkinek megvan a helye, feladata a csordában.
További hasonló lélegzetelállító jelenet, amikor ez a nőstény vemhesen engedi a férfi közelségét. Ő beszélt hozzájuk, azzal a meggyőződéssel, hogy a gida majd emlékezni fog a hangjára. Milyen igaz! Később a nőstény állat ikergidához vezeti és megmutatja a tudósnak őket… Bámulatos. Majd hetek múlva kiderül, hogy hasznosnak is bizonyult az eset.
Az ikergidák egyike elpusztul, láthatjuk az anya “szenvedését”, majd később az anyaszarvas is oda lesz és a kisgida “maga” marad. Mint közelít az emberhez, akit az anyja “bemutatott” neki.
A filmben megcsodálhatjuk a kies táj évszakjainak váltakozását, szép felvételek. Érdekelne az is, hogy készült a film maga.
Végül a tudós, az ember vívódásai önmagával - el kell hagynia a csordát...

A második film igen hasonló a Levegő nomádjai, a költözőmadarak titkai (2001) című filmhez.
Der mit dem Gänsen fliegt (2014) - Aki a libákkal repül.


Christian Moullec francia ornitológus vadlibákat nevel fel és tanít meg repülni és mindazt, ami az életükhöz szükséges. A kisliba születése pillanatában azt tekinti anyjának/apjának, akit először megpillant. Megjegyzi az arcát, megjegyzi a hangját egy életre. A tudós a 80-as és a 90-es években már hasonló kísérleteket folytatott, több országot átrepült motoros sárkányrepülőjével és különböző fajtájú vonuló libáival. Utat mutatva nekik az áttelelésra, amit a szüleik tesznek a természetben. A madarak szemei különbséget tudnak tenni a magasból a különböző zöldekkel szemben (ehető vagy sem) csőrük mint egy gps működik, tájolásukhoz a nap és a különböző csillagok mutatnak utat.
Szépséges látképek odafentről, melyeket sok lassított felvétel tesz még vonzóbbá. Egyik ilyen megragadó kép, amint fürdenek a vadlibák a tóban és a vízcseppek apró golyók formájában gurulnak le gondozott tollazatukon.
Amikor sikeresen elérik az Atlanti-óceán partjait érkezik el a legnehezebb próbatétel - elbúcsúzni örökre a növendékeitől.

Ha már a vonulómadaraknál járunk, akkor egy teljes film (1:30) németül e csodálatos képességekkel rendelkező madarakról. Die fantastische Reise der Vögel (2012) Gyönyörű felvételek, csodás tájak madárperspektívából.