"Mindig emlékezz rá, hogy a boldogság nem úticél, hanem az utazás maga"

2015. január 30., péntek

Hó, hó, hó a Samerbergben

Szakadó hóesésben indultunk neki a Samerberg hegyének, a Hochries-nek. Talán a környékünk egyik legmozgalmasabb hegye felvonóval. Mi is gyakran jövünk ide, többször is írtam már róla. (Pl itt, vagy itt amikor megmásztuk, meg itt is a kíváncsi tehénnel)


A fasor mögött áll a több mint 1.500 m magas Hochries "elbújva"
Az első pihenő párnázott padon :-)


Kirándulók, szánkózók, síelők jöttek-mentek a középső felvonóhoz vezető úton. A felvonó ugyan nem működött, de ez senkit sem csüggesztett, hisz a hó, a hó volt a lényeg!



Milyen klassz a hóbabe temetve... :-)
Meglehetősen csúszós és alattomos volt a meredek, néha az erdőn át vezető út. A megfagyott kisíkosított rétegre friss hó esett, aki nem vigyázott nagyokat esett. Mi sem voltunk kivétel. :-) Igyekeztünk azon a részen menni, ahol a szánkók nem fényesítették, ahol a porhóban lehetett bandukolni.


A táj mesés volt, remélem a képek is ezt adják vissza. Beugrott Baribori egy kommentje, mint a német mesékben, olyan az erdő, a táj... 
Addig meneteltünk, amíg a sötét szürke felhők nem tornyosultak a késő délutánra.




Még nőhetek... :-)

A mountainbike-osoknak kiképzett ugratókat is szép formásra lepte be a hó.








A felhők mögött az 1.500 m-es Hochries



A felvonó középállomása is igen behavazott, alig egy-két nyom. Kedvenc fogadónk a Kräuterhexe (gyógynövényes boszorka) mégis nyitva volt, ahol a környék legfinomabb gyógynövényteáját készítik. A név kötelez, gyógynövényes boszi mindig kitesz magáért. A forró tea után tovább indultunk arrafelé, ahol kevesebb a szánkózó.
 

Drótkötél a semmibe...




Csizmákat fel, irány tovább...




A hólepte fenyőcsemeték, mint sok kis manó takaróztak hópalástjaikkal.








Hólepte pad - kik ülnek rajta?








Újabb hófelhők gyülekeztek