"Mindig emlékezz rá, hogy a boldogság nem úticél, hanem az utazás maga"

2014. május 12., hétfő

Söll, síparadicsom tavasszal

Útban Söll felé megálltunk egy röpke pihenőre a Hohe Brücke pihenőnél. Részletesen már írtam róla.

Hohe Brücke





Kufsteintől délre, mintegy 13 km-re található Söll, egy osztrák kedvelt síparadicsom. E pici turisztikai falucska is a tiszta, virágos utcáival bűvöl el első látásra. Nem véletlenül kapta meg tavaly az Entente Florale Europe (Európai Virágos Városok és Falvak versenye) címet. Ez alatt a cím alatt Nagyatád kapott 2006-ban kimagasló elismerést, míg Balatonfüred 2011-ben.


Először a hegyekbe kirándultunk, 769 m-ről indultunk és csak ámuldoztam a csodás környéktől. Kedvező napos 24 fokban hamar lekerült a kabát rólunk, a vizeskulacs a hátizsákból elő.





Erdei hölgymál
Ösztörűs veronika


Egy ház előtt az út szélén egy beagle aludt békésen, jöttünkre feltápászkodott és mintha parancsra, elindult velünk a túrára. Hol az utat mutatva, hol lemaradva (sok volt a dolga, jelölgetni kellett), de azért komótosan bandukolt velünk. Dickinek (Dagi) hívtuk csak, mert igen túltáplált volt, de nem volt rest a kirándulásra, és ezt plusz pontként írtuk a kontójára. Azon viccelődtünk a párommal, hogy biztos a turistákkal bejárja a környéket, hol oda - hol vissza…:-) Beszéltünk hozzá, de ő csak a saját feje után ment. Férjem meg is jegyezte, biztos nem ért németül… próbálkoztunk az osztrák dialektussal, több kevesebb sikerrel... Dicki medve módjára cammogott, de azért mindig a közelünkben maradt.

Dicki, az útitárs



Elérkeztünk egy hotelhez, ahonnan a kilátás pazar volt a szemközti hegyekre, az erdei hölgymál sárgított a gyermekláncfű helyett. Leültünk egy pardra és átadtuk magunkat az élménynek újdonsült társunkkal együtt…
Jött egy autó, letekert ablakon kiszólt a gazda Dickinek “ hát már megint elcsavarogtál, gyere, megyünk haza!” Dickit nem hatotta meg a kérés, maradt volna még velünk. A gazdasszonya kiszállt és kérlelte őkegyelmét, hogy fáradjon az autóhoz, ideje hazamenni. Nekünk meg elmesélte, hogy Dicki egy turista-kutya lett, mindenki kutyája, többször kell keresni és hazavinni. Komótosan az autóhoz tettyegett és némi rásegítéssel beszállt.
Mi pedig tovább élveztük a természet (néha az ember) adta szépségeket...







A közeli négy csillagos hotel maga a paradicsom, nemcsak a kilátás, hanem a sok apró részlet amire odafigyelnek a tulajdonosok… a szabadon álló kert, a pihenésre szánt hely a kaszálló tetején, most még szezon előtt lélek nélkül, pár percig csak az enyém volt... A Titkos kert című film jutott eszembe..







Orgonás híd
Akácos pergola

Süllyesztett tűzrakó
“Buták rohannak, okosok várnak, bölcsek a kertbe mennek
“ Az illatok a virágok érzései”
“Akinek van egy kertje, a paradicsomban él”
 




Tyúkól
Visszafelé a Wilder Kaiser hegyek hívogattak, Söll falujában is szerettünk volna kicsit szétnézni.


Wilder Kaiser




Amikor elértünk az autónkhoz visszanéztem és Dickit láttam meg, amint utánunk jön. Észre sem vettük, hogy megint követ bennünket :-) Elbúcsúztam tőle, küldtem haza... Még az autóból visszanéztem, később ő is megfordult, cammogott haza.

Szervus Dicki!
Söll májusfája a főtéren

Megörültem egy táblának a falu közepén, ami a Szent Jakab út (El Camino) jele. Már második hete követem egy magyar pilger útját, aki május 1-én indult Budapestről a spanyol  Santiago de Compostela felé. Egyre jobban foglalkoztat a gondolat az út zarándoklásáról, ezért nagy érdeklődéssel olvasom az ő blogját is.

A fésűkagyló jele

Családi címer 1589-ből 

Egy virágüzlet
Szökőkút
Művészi alkotás (?)


Viszlát Söll!