"Mindig emlékezz rá, hogy a boldogság nem úticél, hanem az utazás maga"

2014. január 9., csütörtök

Vízkereszti kirándulás

Idei első kirándulásunk ragyogó napos időben kezdődött és terv szerint az Inn egy csendes partszakaszához vezetett volna. Pontosabban meg is érkeztünk, de olyan erős szél söpört azon a részen, hogy szó szerint majd a vízbe lökött bennünket.


Ezen a részen többnyire csendes az Inn folyása, de aznap tarajosra fújta a vad szél a vízfelszínt. Jobbnak láttuk a kirándulást egy szélvédett, erdős részen folytatni. 
A Wendelsteinra vezető útszakaszt a Kirchbach patak mentén kezdtük. 1961 előtt itt vezetett a Wendelstein fogaskerekű a hegyre. Ma már egy másik útvonalon halad.


Kirchbach patak, háttérben a Wendelstein

A patakok szabályozására itt is fagerendákból vagy kövekből lépcsőket építettek illetve a medret is hatalmas kövekkel ágyazták ki.



Tavaszias, napos, madárcsicsergős volt az időnk, a több kiránduló mellett azért mással is találkoztunk… sőt, a tél egy enyhe leheletére is rábukkantam...



A tél lehelete a patakparton

Annyira nem volt telünk, hogy a bokrokon a bogyók úgy csüngtek alá, mint még az ősszel - hisz nem fogyott el.




A part mentén egykori fák törzsei műalkotásként vagy pihenőhelyként a turistáknak. Információs táblák az itt élő állatokról, növényekről már-már természetes ilyen kirándulóhelyeken. Viszont egy hatalmas fa xilofon azonnali zenei játékra késztetett bennünket!






Egy-egy patak menti ház udvarában is volt látnivaló...

Házi állatok
Fenyőágat legelő kecske
Egy kimustrált ágykeret megvetve puha mohával
Egy tisztásról kitekintés a szemközti hegyekre
Fagyöngyös
Kipattant a barka


Visszatekintés
A fogaskerekű még odébb volt, mi csak addig bandukoltunk míg a lemenő nap el nem tűnt a Wendelstein csúcsai mögött, és amíg meg nem éheztünk...