"Mindig emlékezz rá, hogy a boldogság nem úticél, hanem az utazás maga"

2013. október 10., csütörtök

Röpke esős séta a Müncheni Angolparkban

A terv szerint szép napos őszi időben indultunk a Müncheni Angolparkba (Englischer Garten), aztán az időjárás hamar közbeszólt és egyész nap esett az eső. Így a park bejárásából egy röpke esős séta lett. Mégis... 


Az egész park bejárása egy merész kijelentés, hisz a 3,75 km2-ert gyalogosan, élvezve a zöldet egy nap bejárni lehetetlen. Esetleg kerékpárral vagy lovashintóval - mert abból akad itt bőven - lenne rá esély. 
Európa legnagyobb kertje, sokak szerint a világ legnagyobb városi parkja (Central Park 3,4 km2) is kisebb, ergo a müncheni a legnagyobb - nem néztem utána, nem foglalnék állást - hisz nem is ez a lényeg.
Sétánkat az Eisbach sebes patakjánál kezdtük, ahol az év szinte minden napján szörfösöket figyelhetünk meg ügyesen egyensúlyozni.



Egyedülálló nevezetessége ez (is) Münchennek. Amikor csak itt járok fotósok, videósok tömege szeretné ezeket a városi akrobatákat megörökíteni. Az aznapi borongós, esős, hűvös időhöz szerintem a víz hőmérséklete nem lehetett több 3-4 foknál és egyik-másik fiú mezítláb ugrándozott ki a vízből majd vissza a hullámok tetejére...brrrr... 

Innen egy dobásnyira a Prinzregentenstraße-n áll a legendás P1 diszkó - P, mint party, playmates, prosecco, prominent s.t.b. 
Egy "party-geg" áll tavaly óta a diszkó közelében a parkban, méghozzá egy zenélő szeméttároló formájában. A napkollektorral működő szemetes kinyitáskor party-zenét szolgáltat a rendes járókelőknek. Kezdetben sokan vadásztak a parkban elszórt szemét után egy kis zenét hallgatni. Ez is egy módja a tisztaságra nevelésnek! :-)

A japánkert irányába vitt tovább sétánk, ami nem is annyira japán kert, mert annak nem épp szigorú szabályai szerint épült. Egy-egy növény csak és a kacsa-tó, ami jellegzetes e kertben.



 


Sok a kerékpáros, gyalogos, futó és a kutyáikat sétéltató a parkban. Egy kedves sötét szürke kutyus gazdája a patak túlodaláról hívogatta négylábú barátját. Szemlátomást nem a hídon, - ami sokkal egyszerűbbnek tűnt emberi ésszel,- inkább a patakon át szerette volna a gazdit beérni.


upsz...

Volt, aki szorgalmasan gyűjtötte az elszórt faágakat…:-)






Gombaszőnyeg








Monopteros (görög templom)
A nyirkos idő aztán visszaküldött bennünket a városba egy meleg ebédre. A parknak csak a déli részén jártunk és még annyi a látnivaló (Rumford-ház, Kínai pagoda, az 1972. évi Olimpiai Játékok alkalmára adományozott japán teaház, Kleinhesseloher-tó, több emlékmű.), de az majd egy jobb idő alkalmával hosszabb séta lesz!