"Mindig emlékezz rá, hogy a boldogság nem úticél, hanem az utazás maga"

2013. október 7., hétfő

Az ősz tiszteletére

Hajnalban a pára lehel nedves csókot hajadra
Eltűntek a fecske rajok, itt maradtál magadra.

Méghogy magad! Az ősz vendégei között
a távolodó nyár emlékei, nézd, ott a fák mögött.

Az erdő, s mező örömödre arany díszbe öltözött,
Járd be őket, fogadd be, azt suttagjad: köszönöm

Tárd ki ablakod, legyen nálad is otthona
az ősznek száradó fűszeres illata.

(Timea Knebel)